Pontosan húsz évvel ezelőtt lett világbajnok Varga Tamás könnyűsúlyú kétpárban Hirling Zsolttal. Két évvel később, 2007-ben, az Európa-bajnokságon is a dobogó legmagasabb fokára állhattak fel. Olimpián háromszor indultak, 2004-ben az 5., 2008-ban a 14., 2012-ben pedig a 11. helyen értek célba.  Varga Tamás nyolc alkalommal érdemelte ki "Az év magyar evezőse" címet. Személyében tehát egy igazi legenda érkezett a soroksári csónakházba, aki több mint három évtizede hódol legkedvesebb szenvedélyének, az evezésnek.

Ritka, hogy egy gyermekkori emlék dátumára is emlékezzünk, Varga Tamás mégis napra pontosan idézi fel azt az 1992. április 4-ét, amelyen az egyik barátja invitálására először lépte át a Ganz evezős telepének kapuját. A tavaszi szezonnyitásra készült a klub, így ő is beállt segíteni, majd a hajók vízre tételét követően az egyikbe maga is beült. A természet és a víz közelsége, utóbbinak sajátos illata, azonnal magával ragadta, s ettől kezdve rendszeresen látogatta az edzéseket. Pedig édesapja révén a kézilabda volt a számára kijelölt út, amelyről az örökmozgó kisfiút ez a váratlan találkozás térített le.

„Az evezés szerelem volt az első látásra, amit a ganzos közösség összetartó ereje csak tovább mélyített – beszélt honlapunknak a kezdetekről Varga Tamás. – A versengés szelleme mindig elég erős volt bennem, így amikor már lehetett, versenyeken is indultam. Ezt követően lépésről lépésre haladtam, egyre nagyobb célokat tűztem ki magam elé. A válogatottság volt az első nagy vágyam, ami elsőéves felnőttként vált valóra. Az odáig vezető út azonban egyáltalán nem volt szokványos, a Ganz ugyanis elsősorban szabadidős klub volt, nem volt könnyű kitörni a hobbi evezés keretei közül. Az eredmények hatására kezdett el nőni az „étvágyam”, egyre többet edzettem, így kerültem át a FEC-be, később pedig Bajára.”

Az első nemzetközi sikerét a Nemzetek Kupájában (U23-as EB elődje – a szerk.) érte el, a koppenhágai bronzéremnek köszönhetően be is került a sydney-i ötkarikás játékokra készülő keretbe. Kezdetben egypárban képzelte el a jövőjét, 2002. őszén kezdtek csak párt keresni mellé, aminek Hirling Zsolt lett a befutója. A friss könnyűsúlyú kétpár pedig már az első világkupa futamon második helyen ért célba. Sőt, a vk-sorozatot is ezüstérmesként zárta.

„Fantasztikus közös élményekben volt később részünk, az athéni olimpián úgy lettünk ötödikek, hogy egyetlen másodpercre voltunk a bronzéremtől, és az aranytól is kevesebb, mint három másodperc választott el bennünket – idézte fel kiemelkedő karrierjének legszebb állomásait Varga Tamás, aki szerint sikerüknek az volt a kulcsa, hogy sohasem spóroltak a befektetett energiákkal. – A következő évben, amit csak lehetett megnyertünk, majd a pekingi olimpián akartunk nagyot menni. Ez utóbbi sajnos nem jött össze, túledzettek minket, így a tizennegyedik hellyel kellett beérnünk. Pedig mi mindig mindent megtettünk azokért a célokért, amelyeket magunk elé kitűztünk. Sajnos, voltak helyzetek, amelyek nem rajtunk múltak. Ekkor Zsolt kiszállt egy időre, ám Londonra ismét együtt készültünk fel. Igazából az olimpiák terén maradt csak bennem hiányérzet, egyébként minden eredményünkkel elégedett vagyok.”

2012. után Varga Tamás nem evezett többé nemzetközi vizekre, országos bajnoki címet azonban még többet is nyert. Leginkább a 2014. és 2022. között Vácon kialakuló nagyon erős négypár evezőssel, amelyhez Hirling Zsolt hívására csatlakozott. A munka és a család mellett is folyamatosan edzett tehát tovább. Ezt követően, 2022-ben igazolt az MTK-hoz, 2025. elején pedig a MEC-Vasashoz. Most leginkább a nyolcast szeretné érmekhez segíteni. Nagyon élvezi a nagyobb csapathoz csatlakozást, s ebben óriási szerepe van annak is, hogy klubunknál nagyszerű közösségbe került.

„Korábban elsősorban kishajókban voltam eredményes, a nemzetközi sikereket is kétpárban értem el, most viszont egy jó és összetartó közösségnek szeretnék hasznos tagja lenni a nyolcasban – tudtuk meg Varga Tamástól, aki civilben egy vegyipari vállalatot irányít, sportvezetőként pedig a Magyar Evezős Szövetség egyik alelnöke. – Már a közös felkészülés is örömöt okoz, remélem, hogy a versenyek révén még több élményben lesz részünk. Igyekszem minden nap edzeni, potyautasnak nem ülnék be egyetlen hajóba sem. Persze a munka és a család mellett nem könnyű ezt megvalósítani, de építhetek a jó alapokra. Az állóképességem még most is jónak számít, miközben az elszántságom és a kitartásom is nagy energiákat mozgat meg bennem. Az evezés nehéz sport, hat-hét percen át kell úgy száznyolcvanas-százkilencvenes pulzus környékén menni, hogy egyetlen hibát sem lehet véteni. Ha a körülbelül kétszáznegyven csapásból csak egyet is elrontasz, annak a futamnak már annyi. Ezért volt a mentáltréning is mindig fontos része a felkészülésünknek. Az evezés összetettsége sokat adott nekem, ami a mai napig kárpótol az áldozatokért. Ahogy csendben fut alattad a hajó, hallod a víz csobogását, a jó levegőn gyönyörködsz a csodálatos környezetben, gyorsan elfelejted a nehézségeket. Az így szerzett képességekről, mint a célorientáltság, a határidők pontos betartása, vagy a nagy terhek elviselése, már nem is beszélve, a civil életben elért sikereimnek is ezek lettek az alapjai. Nem lennék az az ember, aki vagyok, ha evezősként nem ezt az utat jártam volna be. És még koránt sincs vége. A következő fejezetet azonban már a MEC-Vasas csapatával együtt írjuk.”

Fotók: Vasas SC